Az Idegen Helyzet-kísérletet Mary Ainsworth kanadai pszichológusnő dolgozta ki az 1970-es években: kíváncsi volt, hogyan viselkednek a csecsemők az elsődleges gondozójuk – leginkább az édesanyjuk – távollétében, illetve visszatértekor, valamint hogyan viszonyulnak a számukra idegen személyhez.
Arra jutott, hogy a biztonságosan kötődők az édesanyjuk jelenlétében boldogan játszanak, fogékonyak a külvilág ingereire. Tehát minden szép és jó – mindaddig, amíg az édesanya ki nem megy a szobából. Az idegen személy jelenlétében nyugtalanok, de mihelyst az anya visszatér, helyreáll a világ rendje. Ezzel szemben a szorongó-elkerülő csecsemők számára a gondozó és az idegen között nincs ekkora különbség – nem viselik olyan rosszul az anya hiányát, és visszatértekor sem dobják el a kezükben lévő játékokat, csak hogy üdvözöljék. A harmadik csoportot a szorongó-ellenállók alkotják, akik nem csak, hogy igen nehezen viselik, ha az anya nincs jelen, de visszatértekor sem túl boldogok - sokáig kell őket babusgatni, hogy megnyugodjanak. Ezen kívül létezik egy negyedik kategória is (Main és munkatársai, 1990), melyet olyan csecsemők viselkedésének leírására használnak, akik még az anya jelenlétében is ridegek - hol biztonságban érzik magunkat, hol rettegnek.
Mint tudjuk, kettőn áll a vásár: az édesanya viselkedése nem elhanyagolandó. A biztonságosan kötődő csecsemő gondozója a gyermek jelzéseit tartja szem előtt: ha a gyermek mosolyog, visszamosolyog rá; ha sír, megnyugtatja. Nem úgy az ellenálló gyerekek édesanyja, aki teljesen következetlen, az elkerülő csecsemőké pedig jobbára csak akkor figyel a gyermekére, amikor kedve van hozzá.
Mindezt nem csak akkor érdemes észben tartanunk, ha van gyermekünk (mert mint látjuk, sok múlik az édesanya viselkedésén), hanem azért is, mert a korai anya-gyermek kapcsolat milyensége meghatározza, hogy később hogyan viselkedünk egy-egy párkapcsolatban.
Nem mindegy, ugye, hogy biztonságosan vagy bizonytalanul kötődő személlyel kívánjuk összekötni az életünket, és persze az sem, hogy mi hogyan vágunk bele egy kapcsolatba. Például amikor a partner kedves-figyelmes, a biztonságosan kötődők biztonságban érzik magukat, egy felhő sincs az égen, míg a bizonytalanul kötődőknek – amellett, hogy nem élik meg olyan intenzíven a pozitív érzéseket – negatív érzéseik is lehetnek. A szorongók úgy gondolják, hogy meg sem érdemlik a sok jót, és még az is szöget üthet a fejükben: nem tudják teljesíteni partnerük elvárásait. Hasonlóképpen az elkerülők sem élik meg a felhőtlen boldogságot: rosszul érinti őket, ha túlzottan közel kerülnek valakihez, és a kontroll elvesztése sem deríti őket jobb kedvre.
A jó hír viszont az, hogyha egy kötődési minta megváltozik, szükségszerűen változás következik be az anya-gyermek interakció minőségében, és ugyanígy: felnőttkorban is lehetséges változás, méghozzá új érzelmi kapcsolat hatására, melynek során az egyén újraértelmezheti múltbeli és jelenlegi tapasztalatait (Bowlby, 1969).
