Bejön a külsőnk, tudunk miről beszélgetni, passzol a humorunk, és még a másik szagát is bírjuk - nos, nagyon úgy tűnik, hogy eddig sikeresen vettük az akadályokat. Alig ocsúdtunk fel a sok izgalomtól, máris itt az újabb mérföldkő: bemutatás a szülőknek. Ekkor ugyanannak a procedúrának vetjük alá magunkat, mint a találkákra való készülődéskor, de némi lazulást már belefér.
Azért nem árt, ha átgondoljuk, mit is válaszolunk majd az olyan klasszikus kérdésekre, mint A szüleid mivel foglalkoznak?, Van testvéred?, Hol tanultál? Plusz, ha jót akarunk magunknak (és nem egy helyről származunk szívünk választottjával), térképezzünk fel szülőhelyünk és vonzáskörzetének nevezetességeit (akkor is, ha gyerekkorunk óta nem jártunk arra), tudjunk beszélni a környék munkalehetőségeiről, és persze: legyen a tarsolyunkban néhány aduász információ partnerünk szüleiről, hogy a beszélgetés adott pontján – mintegy spontán - be tudjuk dobni azokat. Ha a nagy megfelelni vágyásunk közepette van erőnk másra is koncentrálni, használjuk ki az alkalmat, és vessünk egy-két pillantást párunk édesanyjának arcára (azért ne bámuljuk nagyon).
Bereczkei, Hegedűs és Hajnal (2008) nem elégedett meg egy-két lopott perccel: 52 családban 312 felnőtt arcát tanulmányozták hosszasan. Először is, lefényképezték az arcokat, és megmértek rajtuk 14 jelleget, úgymint a szem- és szájszélességet vagy az orrhosszt. Ezután rögzítették ezek aranyát egymáshoz, majd összehasonlították a párok, illetve a párok és szülők adatait. Azt találták, hogy a nők partnere a nő édesapjára, a férfiak partnere pedig a férfi édesanyjára hasonlít.
A kutatók feltételezése szerint gyerekkorunkban bevéssük az emlékezetünkbe az ellentétes nemű szülő arcát – ezt a folyamatot szexuális imprintingnek nevezzük – és később, mikor párt választunk, előhívjuk: tehát a nők az apjukat, a férfiak az anyjukat egyfajta modellnek tekintik. Az igazsághoz tartozik, hogy a jelenség főleg azokban a családokban figyelhető meg, ahol kisiskoláskorban szoros érzelmi kapcsolat állt fenn az anya és fiú, illetve apa és lánya között, úgyhogy ne legyen úrrá rajtunk a végtelen szomorúság, ha nagyítóval sem találunk semmiféle hasonlóságot leendő anyósunkkal.
