2016.08.04.
00:42

Írta: Párban szép

Első randi - A grafikus

graf.jpg

20.15. Hol lehet? A klasszikus forgatókönyv szerint nekem kellett volna késnem. A cél érdekében veszettül igyekeztem: elengedtem egy metrót meg egy villamost, mégis pontosan érkeztem. Nyolc óra ötnél még egészen vidám voltam, tíznél már éreztem, hogy felmegy a pumpa. Mikor a második pincért hajtottam el, hogy köszi, várok valakit, menthetetlenül dühös lettem. Nem arról van szó, hogy ne nézegetném még egy kicsit a kedvenc költőmet a kocsma falán, de ami sok, az sok.

Iszonyatosan csalódott vagyok, de azért sem engedem, hogy elrontsa az estém. Szerencsére nálam van az Átkelés Budapesten. Kiveszem a táskámból, olvasgatok. Olvasgatnék, ha tudnék figyelni. Az ötödik sorig küzdöm magam, mikor befut.
Jó estét! Bocsánat, hogy megvárakoztattam. Semmi baj, a lényeg, hogy itt vagy. Jaj, hogy utálom magam, amiért ennyire nyúl vagyok! Egy megsemmisítő pillantást simán odadobhattam volna, vagy… Mit mondott: megvárakoztattam? Most magázódunk? Nagyon úgy tűnik. Mit olvas? – kérdezi. Áhá, már nem csak tűnik, hanem biztos. Levélben még ment a hello-szia, de nem lehet tudni, ezeknél a művészlelkeknél mi a módi. Márk ugyanis grafikus. A késés tehát kódolva, a tegezés-magázás körüli hercehurca egyéni sajátosság lehet.


Szép a fux a nyakában! – mondja. Elég minimalista. Olyan, mint egy kutyanyakörv. Micsoda bók! Nem is mondok rá semmit. Már csak azért sem, mert jön a pincér, és ki kéne találnom, mit igyak. Közben a minimalizmusról beszél, mostanában sokat agyal rajta. Vajon miért mondja? Kérjek ásványvizet, vagy valami tiszta szeszre gondol? Na jó, a fene sem fog itt barkochbázni, a tárgyra térek: maga mit iszik? Sört. Hohó, a kis huncut! Hogy rám ijesztett ezzel a minimalista dumával! Akkor maradok a szokásos hosszúlépésemnél.

Meséli, hogy rákapott a kézműves sörökre, és egyszer elmehetnénk abba a kocsmába, ahol ilyet csapolnak. Tud a fiú, ha akar - örülök. Nem sokáig, mert nekem szegezi a kérdést: mit szokott főzni? Remek. Tíz perc sem telt el, máris kényes témánál járunk. Magyarázkodom, hogy a sok tanulás miatt kimaradt, és érzem, hogy harminc körül vérciki. Á, nem, csak azért kérdezi, mert szeret mindenfélét bedobálni a serpenyőbe, közben kibontani pár sört, és várni, míg elkészül. Azt nem mondja, hogy mi, csak hogy átküld róla fotókat. TIF-ben és PDF-ben, egy kis photoshop után. Az finom lesz! – mondaná Mabel, tőlem csak egy halk köszire futja.


Terelném másra a szót, ő viszont nagyon nem akar kijönni a konyhából. Mit is tehetnék hozzá? Mit is… Megvan! Képzelje, mialatt Londonban au pairkedtem, a szüleimnél felrobbant a kukta! Láttam fotókat is, kegyetlen pusztítás volt!


Nem szól semmit. Értek én a csendből, jobb lett volna egy-két receptet megosztani. Vagy legalább egy nyamvadt JPEG-et mutatni! Egy perc után azonban megkönyörül rajtam: Ha akarja, megtanítom főzni. Ó, így már más! Elképzelem, ahogyan dülöngélve főzőcskézünk, miközben röpköd a hova tette a sót, meg a vágja már fel a paradicsomot, végül pedig megörökítjük (színhelyesen), és elmentjük (nyomdai file-ban) a végeredményt.
Nem hangzik rosszul, sőt. Bár bevallom, a sok betűszó, mint az RGB meg a CMYK némiképp összezavart, de mire a van kutyája, nincs macskája-kérdéskörnél járunk, folyékonyan magázódom. Ó, te jó ég, hát hova vezet ez?

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem kapcsolat randi pszichologia randevu elsőrandi

2016.08.04.
00:39

Írta: Párban szép

Első randi - A festőművész

 

festo.jpgHalló, tessék. Szia, csak azért kereslek, mert… Ó, te vagy az, Nándi? Valóban. Hűha, kicsit modoros, de majd csak lelazul. Nándi festőművész, egy rajztanfolyamon ismertem meg. Nem is értem, mit keresett ott, kenterbe vert mindenkit. Azt mondja, szívesen találkozna velem, de egészségesebb lenne, ha csak egy hét múlva, mert addigra kialussza magát. Nocsak, fárasztó lehet az a sok festés - keményebb, mint a bányában. Megbeszéljük, hogy a Várban találkozunk. Ott lakik. No, nem azért, hogy. Fel sem merül. Az viszont annál inkább, hogy fentről szemmel tudja tartani a várost.


Ábrándozok reggel, ábrándozok este – hamar eltelik az a pár nap a találkáig. És máris sétálunk. A macskaköves úton alig tudok menni. Jó, belátom, ez az én hülyeségem. Nem kellett volna erőltetnem a magas sarkút. Teszünk egy kört, majd lemegyünk a Duna-partra. Sétálunk fel s alá. Fel s alá a Lánchíd és a Margit híd között. Már a második hossznál tartunk. Meg kell hagyni, jó kondiban van. Sietősen lépked. No de rajtam nem fog ki! Nem hiába tanultam mindig járkálva. Fogtam a jegyzeteket a kezemben, és köröztem a szobában. Szóval, tartom a tempót, de magamban azért morgok: ha ezt tudom, simán jöhettem volna tornacipőben.


A nagy ügetés közepette is nyugtázom: Budapest gyönyörű. A díszlet teszi a dolgát, neki alig kell. Olyan, mintha egy filmben statisztálnánk, és folyton meg kéne ismételni a felvételt. Harmadszorra elég sutának tűnik elsütni, hogy nézd, de szép a Parlament. Mint egy kísértetház, ahogy Lauri, a Rasmus énekese megjegyezte pár éve.
Ó, fordulunk, jön a következő hossz. A sálját felkapja a szél. Szürkésfekete, elég jól néz ki, szerencsére nem piros. Tik-tik-tik – a hajam verdesi a bőrdzsekimet. Egy kósza félrészeg biciklistől eltekintve senki sincs az utcán.


Azt mondja, művészek közt érzi jól magát. Mi tagadás, zene füleimnek. Előbb a Vár, most a Duna, és még nincs vége: megcsillantja francia tudását! A hatás célba ért. Volna, ha tudok franciául. Bárcsak érteném! Mindenesetre a dallam szívet melengető. Istennek se fordítaná le. Látszik a fején, hogy elégedett. Saját magával.


Sokat mondóan a szemembe néz, és így szól: Oroszlán a csillagjegye. Ó! Mást vártam, de ez a vallomás sem rossz. Nem tudom, mit szűrjek le ebből, de nem is hagy időt: máris Matisse-ról és Dalíról mesél. Művész a javából! Iszom a szavait. Ezzel a lendülettel folytatja tovább: szerinte a szellemi társam is egyedül van, és vár. Huh, hát, mindjárt a nyakába ugrok. Ugranék, de rettentően fáj a lábam. Mintha izomlázam lenne.


Villamossal mész? Aha. Akkor elkísérlek. Na, tök jó, a megálló csak 2 km. Ennyit már kúszva is. Állunk és várunk. Előttünk a Duna, a jobb karjába karolok, a villamos balról jön. Felszállok, integet. Azt mondja, örült, és nem tűnik el. Nos, azóta se hallottam hírét. Eredeti a humora, az már fix!

Szólj hozzá!

2016.08.04.
00:37

Írta: Párban szép

Első randi - A zenész

zenesz.jpgRomkocsma, éjjel egy. Bejössz nekem, bébi! – dobja le magát mellém egy negyvenes, bőrdzsekis férfi. Jöhet egy dupla whisky? Ú, micsoda antré! Neked is hello! Fürkészem az arcát. Fürkészném, ha nem takarná el a napszemüveg. Kíváncsi vagyok, mennyit lát mögüle, de nem firtatom, valahogy eltalált ide is.


Próbáról jött, nála a gitárja. Leteszi, felveszi, forgatja, mutatja. Nagyon nem bír magával, végül csak kiböki: eljátszana három dalt, ha szeretném. Veszem a lapot: naná, hogy akarom. Boldog a választól, akkor gyorsan hangol. Oké, csak nyugodtan! Eltelik tíz perc. Még mindig. Hát, jó, kérek még egy kis bort. Megiszom. Már csak egy pillanat! Rendben. Várok türelmesen. Bámészkodom. Ülök ide, ülök oda. Várok. Türelmesen.


Na, ez az, végre a húrok közé csap! Igazi trubadúr. Dalban mondja el. Ahogy belelendül, előkerülnek a csajok. Döngicsélnek, olvadoznak, kommentálnak. Meg szúrósan néznek. Rám. Aztán jönnek a haverok. Negyvenesek. Lazáznak. Mi van, Gábor, már megint itt van a szerelem? Oké, fiúk, látom, mindenki mutatja magát a pályán. Azért elismerem, a srácnak jó a hangja. Karcos. Már megérte magába dönteni azt a sok whiskyt.


A szerenád után repkednek a bókok. Egyből egy klasszikus: szép a szemed! Nahát, ki gondolta volna? Most komolyan: zöld vagy barna? Ha levennéd a napszemüveget, talán még látnád is. Erősen biztatom, mire jól lehurrog. Levenni? Azt már nem! Az image része. Éppúgy, ahogy az abc-be is kizárólag H&M-es táskával lehet menni. Ez már csak így megy – nyugtázom, mire két körrel beljebb enged.


Az előző csajom tizennyolc volt. Te is jó bőrben vagy! Mennyi vagy, huszonöt-huszonhat? Adjunk hozzá úgy nyolc évet! Úúristen, nem mondod! Elmúltál harminc? Hohohohó, sosem volt még ilyen öreg csajom! Na, ne már, meg ne sértődj, vedd inkább bóknak! És mesélj, hogy megy a suli? Már nem tanulok. Ha nem tanulsz, akkor mit csinálsz? Dolgozom. Aha, fel is tűnt, hogy olyan nyugis vagy. Mer’ vizsgaidőszakban mindig hisztisebbek a lányok, meg könnyebb őket… Na, mindegy. Az éjszakai világot úgy ismerem, mint a tenyeremet. Ez az én közegem. Mindig mondom, a hal a vízbe, a vakond meg a földbe való.


Azt a mindenit, született filozófus! És hogy csillog a haja! Észreveszi, hogy méregetem. Super Black Brilliance Extra! - veti oda hetykén. Kívülről fújja, mint a szorzótáblát! Ezek szerint fested a hajad? Nem én, hanem a hairstylist! Viszont én vasalom! És ha már itt tartunk, szívesen megmutatom, hogy csinálom - akarod? Utána chillezhetnénk a teraszon. Á, köszi, elhiszem, hogy jól tolod, de nem fér az image-embe, bocs. Inkább kihagyom!

Szólj hozzá!

2016.08.04.
00:33

Írta: Párban szép

Első randi - Az IT-s

 

it.jpg
Tibor informatikus egy nagyvállalatnál. Ismerős ismerősének az ismerőse a Műszaki Egyetemről, jóformán már az enyém is. Oké, lehet, hogy ezzel túlzok, mert mindössze arról van szó, hogy szükségem volt néhány programra, ő pedig készségesen telepítette. Azt mondták róla, hogy penge. Még jó!


Ezzel résnyire ki is nyitottam az ajtót. Biztosra veszem ugyanis, hogy sok nőt nyúz azzal a környezete, hogy lehetetlen elvárások miatt nem ad esélyt annak a helyes-rendes férfinak, aki még a csillagokat is lehozná az égről. Tudom, én még a kákán is, de ami engem illet: egy szál gerberának jobban örülnék. Vagy egy Sportszeletnek. Már ha lehet választani.


Tibor úgy gondolta, lehet. Méghozzá engem. Nem sokat teketóriázott, el is hívott randizni. Utálom egyébként ezt a szót: randi. Olyan erőltetett, és hülyén is hangzik. No, mindegy, szóval olyan kocsmát javasolt, amiről még az életben nem hallottam – hm, biztosan el akar kápráztatni egy új hellyel, gondoltam. És még térképet is mellékelt, mert tudja, hogy igen pocsékul tájékozódom. Egyem meg, milyen figyelmes, de tényleg! Apám ebben a helyzetben azt tanácsolta volna, hogy szórjak a földre kukoricadarát, úgy biztosan megtalálom a hazafelé vezető utat.


Változnak az idők. De az nem, hogy vannak férfiak, akik szinte meg sem mukkannak, és a nőnek kell szórakoztatni őket, míg feloldódnak. Nos, Tibor nem ilyen. Ez a szerencséje, mert a krimó ránézésre inkább a hatvanas korosztály körében népszerű: ahogy hallom, Józsi bá’ nem engedi a félkarúhoz Dezsőt. Áll a bál. Dezső hőbörög: „Te! Tee! Te József, fi-figyelj! Már! Vettem két szilvát! Érted?! Enyém gép! Megegyezz, megegyeztünk!”


Tibor erre elsüt egy viccet. Nem értem, de nevetek. Biztosan jól esik neki. Megerősítésnek vehette, mert azt mondja, tud még egyet. Vajon ha nem erőltetem meg magam, csak épp egy kicsit felhúzom a szám sarkát, veszi, hogy nem kéne több? Vette. Hű, jól van! Témát is vált. Erősen koncentrálok, mert be nem áll a szája. Többszörösen összetett mondatokban beszél. Annyit azért felfogok, hogy az egyik cég honlapját költöztetik. Roppant izgalmas. Azt mondja, be kell állítani a proxyt a régi helyről az újra, és akkor folyamatosan működik minden, bármikor is legyen az átállás. A DNS elterjedés sem befolyásol! Most őszintén? Engem sem. Majdnem bevallom neki, végül úgy döntök, kivárok. Csak remélni tudom, hogy vannak rejtett tartalékai.


Vannak. Úgy tűnik, az IP-címmel minden oké, mert már a szerepjátéknál tartunk. Képzeljem el, anno a koleszban mindenki ezt játszotta: fehér lepedőbe csavarva ültek a hosszú folyosón. Elképzelem. Mint ázott csurik a villanyvezetéken. Lelkesen folytatja: ha jó idő volt, kimentek a Margit-szigetre csatázni. Vittek kardokat, mindenféle ruhát és szerszámot. Felhúzom a szemöldököm, mire megnyugtat: A Gyűrűk Urából adtak elő jeleneteket, azért.


Nem merem megkérdezni, most mi a helyzet. Olvas a gondolataimban, mert sajnálkozva meséli, hogy szétszéledt a csapat. Gondolom, mindenki elkezdett dolgozni, vagy másik városba költözött. Még csak az kéne! – tiltakozik. Úgy értette, hogy van, aki elkezdett dolgozni, és már nem jár vissza annyit a kollégiumba. Ő igen! What a man! – gondolom, miközben a vadonatúj űrhajó-szimulátorról beszél. Nem bírom, nem bírom, nem bírom. Egy épkézláb ötlet sem jut eszembe, hogyan lépjek le. Nincs mit tenni, hirtelen felállok, és csak annyit mondok: köszi az élményt!

Szólj hozzá!

2016.08.04.
00:30

Írta: Párban szép

Első randi - Az edző

edzo.jpg

No, No, No, No, There’s no limit! Üvölt a 2 Unlimited slágere. Elképesztő! Mintha újra hetedikes lennék! Ha ezt tudom, rikító cuccban jövök, elég snassz ez a fekete rajtam. A többi csaj UV-színekben nyomja, kicsit káprázik is a szemem. Szökellnek, mint a gazellák. Na, de átadom magam én is a ritmusnak, éljen a kick-box aerobic! Hűha, ez komoly, már a bemelegítés végén sajog a lábam, és menten leszakad a hasam.


Ez így nem állapot, de azért is kibírom. Oké, megvan: leghátulra sasszézok, hogy el tudjak síbolni pár kört. A koreográfiát persze folyton elbénázom, összevissza forgok. Hopp, ez az! Eltaláltam az irányt! Röhögök. Röhögnék, ha nem szúrna annyira az oldalam. „Balra fordul, jobbal üt – mantrázza Viktor, az edző. A latina lány is ott hátul!”


Jól van már, azon vagyok! Nyugodtan szégyeníts meg a csoport előtt! Figyelek, hogy ne figyelnék, sőt, az jutott eszembe: legközelebb masnit kötök a jobb csuklómra, hátha úgy jobban megy. A masni-nem masni problematika egészen magába szippant – az első fél óra el is megy vele. Utána viszont iszonyatosan szenvedek: a sok no-no-no-nótól zsong a fejem. Megőrjít ez a végtelen mix.


Vége! Ó, te jó ég, de jó! Kibotorkálok az öltözőbe, közben egykedvűen szembesülök a tükörképemmel: vörös a fejem, csapzott a hajam, a sminkem rég elkenődött. Very sexy, meg kell hagyni. Remélem, egy ismerőssel sem találkozom. Sőt, senkivel sem találkozom.


Gyorsan összepakolok, majd elbambulva vonszolom ki magam az épületből. „Hello, először voltál nálam?” – kérdezi Viktor. Na, már csak ez hiányzott! Tökéletes időzítés! Mosolygok, mást nem tehetek. Velem ellentétben rajta szemmel láthatóan semmilyen külsérelmi nyomot nem hagyott az óra. A farmer plusz kapucnis felső kombóban egész jól néz ki. Ez a szerencséje, mert a cicanadrág, amiben az órán nyomta, elég nagy tévedés volt. Gáz, na. Nem leszek bunkó, nem teszem szóvá. Egyelőre. „Kicsit darabos a mozgásod, de nem vészes!” Hm, mégiscsak szóvá kellett volna tennem! „Merre mész? Moszkva tér? Tényleg? Én is!”


Máris együtt villamosozunk. Mi lesz ebből? Mi lenne, csak annyi, hogy meghallgathatom, mennyire fantasztikus sportember. Gyerekkorától úszott meg futott, majd jött a kick-box, és újabban a fegyencedzés - húzódzkodnak, tolódzkodnak, fekvőtámaszoznak, hasaznak a haverokkal. És azt is képzeljem el, hogy úgy mászik le hídállásba meg vissza, mint egy macska! Aha, már értem! Tehát nem véletlen a cicanadrág! Ezután lazán bedobja, hogy húszéves koráig egyetlen könyvet sem olvasott, és most már nem is tervezi. Tényleg nem? Kár. A reakcióm betalál, látom a fején, hogy mindjárt lesz itt nemulass.


Nem baj, már csak három megálló, fél lábbal is kibírom. Bírnám, ha nem jönne rá a rapli. „Kéne fogynod hasról, nem?” De. „Combról is le kéne faragnod pár centit, nem?” De. „A tartásod is szörnyű, nem?” De. „A melled sem igazi, nem?” De!


A sikeres offenzíva után úgy tűnik, kiadta a gőzt, és megenyhülve folytatja: „Milyen pasik jönnek be külsőre?” Barna haj, barna szem, borosta… „Ja, nem úgy, hanem hogy a bicepszméret milyen legyen?” Ö, ezen még nem gondolkodtam. „Nem? De a kockás has csak bejön?” Jaj, elhiszem, nem kell megmutatni!


Mikor jön már a Moszkva tér? Menjünk már gyorsabban! Húsz perc alatt egyetlen közös pontot sem sikerült találnom. Neki igen. Köti az ebet a karóhoz: „Gyere szerdán órára, és nyugodtan állj az első sorba. Csinálunk helyet a profik között, aztán megdolgozzuk aztat a hasat!” Huh, aztat lehet, de az enyémet tuti nem!

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem kapcsolat párkapcsolat randi pszichologia elsőrandi elsorandi

2016.08.04.
00:25

Írta: Párban szép

Első randi - A történész

tortenesz.jpg

Úgy tartják, már az arcberendezésen látszik, ki mennyire intelligens. Nos, Mihály arcáról süt az IQ, ami eléggé imponál, úgyhogy gondolkodás nélkül igent mondok a találkára. Egy belvárosi elegáns étterembe hív. A hely trendi, de nem feszengős - pont jó. Ahogy illik, megdicsérem a választását, ő pedig leszögezi: mivel nemrég volt a szülinapom, ő fizet, kérjek nyugodtan bármit. Na, szuper, igazi gavallér! És itt még nincs vége: hozott nekem valamit.


Nahát, az új Murakami! Menten elolvadok, de helyette rendelek. Ő is. Hamar megkapjuk az előételt. Azt mondja, nyolc perc alatt hozták ki. Közben sorolja, melyik Murakamit mikor adták ki magyarul. Helyeslően bólogatok, gondolom, erre nem vár választ. Várt. Ó, ezt buktam, de talán mégsem, mert feltűri az inge ujját, és közelebb húzza a székét. Veszem ám a nemverbális jelzést: a férfi közeledik! Vigyorgok, mint a vadalma.


Ő nem, viszont kérdezni kérdez. Mikor szakítottál Petivel? Egy éve. Melyik hónapban? Július. Hányadikán? Hát, nem is tudom. Talán hetedikén vagy nyolcadikán. Szüleid hány évesek? Hatvannégy. Pont hatvannégy? Ja, nem, pár hónappal idősebbek. Van testvéred? Igen, egy nővérem. Mennyi a korkülönbség köztetek? Kilenc. Férjnél van? Igen. Van gyereke? Igen. Budapesten élnek? Nem.


Látom, épp levegőt vesz, gyorsan kérdezek én is egyet. Éljen, sikerült beelőznöm! Zenei témát dobok be, oldódjunk már fel. Egy pillanat alatt hárít. Azt mondja, nincsen képben: csak azokat a számokat ismeri, amiket a rádió játszik. A Petőfit én is sokat hallgatom, lelkendezem. Nem hallja meg, amit mondok, és seperc alatt visszaveszi az irányítást.


A Facebook-profilodon láttam, hogy szereted a festészetet – a Nyolcakat is? Persze! Akkor soroljuk a neveket! Ö, hát, Márffy, Berény, Czóbel, Czigány… A francba, nem jut eszembe a többi. Hogy lehetek ennyire tudatlan? Ő persze darálja: Tihanyi, Pór, Orbán, Kernstok.


Némán eszünk. Vagyis ő. Én meg lóbálom a lábam, tördelem a kezem. Úgy érzem magam, mint egy kvízműsorban, csak nincsen segítségem. Bevillan a kép, mikor anyukám odaadja a kidolgozott érettségi tételeimet a szomszéd srácnak. Micsoda meggondolatlanság!


Jöhet a desszert? Jöhet, persze, bár úgysem tudom megenni, pedig a túrós rétest imádom. Teljesen összeszűkült a gyomrom az idegtől. Most nézem, milyen érdekes a tányér formája. Olyan, mint egy ladik. Nem merem hangosan megdicsérni, mert a szélére mindenféle figurát festettek. Lehet, hogy bibliai alakok vagy királyok. Még a végén megkérdezi, kit ábrázol, én pedig végképp megsemmisülök. Úgyhogy inkább hallgatok, és lehorgasztott fejjel elnyammogok pár falatot.


Ez a nő a tányérodon hasonlít Viktória királynőre! – töri meg a csendet. Felderül az arcom, kihúzom magam, a szemébe nézek, és diadalittasan így szólok: 1837-től 1901-ig uralkodott! Hihetetlenül boldog vagyok! Legszívesebben ugrálnék! Mégis jó volt valamire az angol szak! A hibátlan válaszért cserébe megajándékoz egy két-kedves szóval. Egészen ellágyult. Sőt, annyira lelkes lesz, hogy felajánlja: hazavisz kocsival. Á, ne fáradj, mondom neki, metróval hamar hazaérek. Csak hét perc az út. De köszi az élményt!

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem randi pszichologia első randi parkapcsolat elsorandi

2016.08.04.
00:15

Írta: Párban szép

Első randi - A színész

szinesz.jpgBocsánat, kivennék egy light kólát! Ó, bocs, nem láttalak! De most már igen: hűha! Ádám vagyok, nem találkoztunk már valahol? Nem. És nem is fogunk? Nem tudom, lehet. A lehet az igen? Igen. Akkor jó! Meddig szoktál ébren lenni? Sokáig. Az jól hangzik, mert fél tizenkettőig forgatok, úgyhogy mondjuk éjfélkor ugyanitt? Oké.


Azt mondtam, hogy oké? Nem vagyok normális! Randi éjfélkor a kisbolt előtt? Ráadásul egy színésszel? Nem túl ismert fazon, de akkor is. Remeg a lábam, görcsöl a hasam, jéghideg a kezem. Kellett ez nekem? Kellett és kész, nyugodjak már le. Különben is van még öt órám készülődni. Hosszas mérlegelés után arra jutok, hogy tök mindegy, mit veszek fel, mert úgyis koromsötét lesz; örülök, ha megismerjük egymást.


Messziről kiszúrom, tényleg nem volt nehéz – sehol senki, a kutyák sem ugatnak, minden zárva. Még a közeli kocsma is, úgyhogy abban maradunk, teszünk egy kört a háztömb körül. Hát, ez maga a csúcsromantika! Találunk egy padot, leülünk. A hold világít. Fázol? Á, nem! Cigizel? Csak ritkán. Én rágyújtok, nem baj? Nem. Felpattan. Mögötte a távolban egy lakótelep, felette a hold, kezében egy szál cigaretta. Zongorista ujjai vannak. És a hangja! Egy pillanatra becsukom a szemem, és próbálom kitalálni, kit szinkronizál. Nem jövök rá, ő sem mondja. Nem gond, majd otthon legoogle-ozom. Kicsit szégyellem magam, amiért ilyen felkészületlenül érkeztem. No de nincs időm az önostorozásra, mert elkezd sztorizgatni. Kérdezi, lehet-e őszinte. Naná! Hát, jó, mondja, és rátér a lényegre: volt egy nagy szerelme, az Ági. Napi harminc sms-t írt neki. Ez már igen! – gondolom magamban, és elismerően bólogatok, mire hozzáteszi: négy teljes hétig. Ó! Aztán jött Vica. Ó! Utána Kriszti. Lefagy az arcomról a mosoly, nem is leplezem a csalódottságomat.


Ádám ura a helyzetnek - az évek meg a rutin, ugye. Szóval, az van, hogy éjjel-nappal forgat, beesett egy színházi próba is, de éjfélre nálam lenne hétfőn, kedden, pénteken és szombaton. Hűha, ez a szerelem talán nem múlik sohasem! Visszahuppan mellém a padra, megfogja a kezem, mélyen a szemembe néz, és azt mondja: Gyereket akarok tőled!


Hát, ez igazán klassz! Akartam is mondani, mi van már, elvégre másodjára beszélgetünk! Azért van ebben a kijelentésben valami csábító: vagy egy percig ízlelgetem magamban a gondolatot. Orvul kihasználja a rést a pajzson, és egy Verlaine-idézettel folytatja a hadjáratot: „Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon”. Jól van, én is busongok, nem kell ez a duma, bár a vers gyönyörű. Kétségtelenül üzemi hőfokon van: egyre hangosabban szaval. Lopva körbenéz, hogy figyeli-e valaki, de be kell érnie velem. A lakótelep túl messze van.


Hirtelen felnéz az égre, majd rám. Megint az égre, majd rám, és így szól: „Kelj, szép Nap, és az irigy holdat öld meg, mely már beteg és a bútól sápadoz.” Wow, jól tolja! Komplett repertoár, csak nekem! Kicsit azért nyugtalan leszek, remélem, nem arra számít, hogy beugrok az erkélyjelenethez. Szerencsére semmi sem zökkenti ki: „Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó. Tagadd meg atyádat, dobd el…”


Neved, igen-igen, ez nekem is megvan, csak elég hideg van már itt a padon ücsörögni. Mindjárt éjjel kettő. Mit csináljak? Nem sérthetem meg, olyan nagy átéléssel játszik. Szipogok. A fenébe, de kínos. Elkezdek kotorászni a táskámban, mire kérdőn rám néz. Ja, nem, se üvegcsét, se tőrt nem hoztam, csak zsepit keresek, bocs. Úgy tűnik, elégedett a válasszal. Sőt, biztosan, mert azt mondja, ő is mindig meghatódik. Mármint saját magától. Lőrinc pap búcsúszövegénél teljes transzban van, a lakótelep felé fordul, mintha ott sem lennék. Én meg - mielőtt lelépnék - halkan odasúgom neki: köszi az élményt!

Szólj hozzá!

Címkék: színész szerelem kapcsolat párkapcsolat randi pszichologia első randi parkapcsolat elsorandi

2016.08.04.
00:11

Írta: Párban szép

Első randi - A pénzügyes

 

 

 

penzugyes.jpg



Sokan úgy tartják, hogy az igazi ott van a környezetünkben, csak eddig nem vettük észre. Nos, ha öt-tíz éve ugyanabban a házban lakunk, ráadásul ugyanazon az útvonalon közlekedünk, nem fog egyhamar felfordulni az életünk. Felteszem, néhány év leforgása alatt akkor is sikerült már feltérképeznünk a környékbeli hímállományt, ha zárkózottak vagyunk, és minden igyekezetünk ellenére csak-csak összefutottunk már néhány lakóval a lift előtt.

Például Józseffel (47) az elsőről, aki mindig Kis kezét csókolom!-mal üdvözöl (azt a modoros mindenit!), Lászlóval (64), akiből árad a piaszag (nem köszön, csak cicceg), meg Tamással (18) a negyedik emelet kettőből (zavartan nézeget, a hangját még sosem hallottam). Remek srácok, meg kell hagyni, de kapcsolati szempontból teljesen használhatatlanok.

Mit tegyünk? Költözni nem kéne, legyen új útvonal! Hajt a kalandvágy: metró helyett villamos, némi gyaloglás, meg két megálló busszal. Munkába-munkából. Lelkesen utazgatunk keresztül-kasul a városon: bámészkodunk, zenét hallgatunk, eltelik az idő. Aztán egy esős reggelen kitör belőlünk a keserűség: fene ezt a sok felesleges csalinkázást!

Nagy duzzogásunk közepette megfogadjuk, hogy visszatérünk a metróhoz, elég volt. Másnap egy órával tovább alhatunk – máris jobban indul a nap. Sőt, egészen fantasztikusan! Történt ugyanis, hogy Dávidtól jött egy email: „Téged láttalak 9.27-kor a Deákon? Zöld ruhában voltál.” Királykékben, de mindegy. Általánosban osztálytársak voltunk, később láttam párszor Kispál-koncerten. A barna kutyaszeme mindig is tetszett. Megtudom, hogy pénzügyi vezető, és most költözött haza Frankfurtból. És találkozni akar péntek reggel 8.00-kor! Épphogy újra metrózom, és máris kiszúrt a tömegben! Ez nem lehet véletlen! Mégis igaz, hogy ott van a környezetünkben az, aki!

Pénteken fél hatkor kelek, hogy formába hozzam magam. Már ott ül a kávézóban. „Késtél!” – mormogja köszönés helyett. Talán hallucinálok a fáradtságtól, nem veszem magamra. Nyomokban látom a kamaszkori vonásait, mégis olyan furcsa az egész. Azt mondja, a reggeli adóköteles. Meg hogy a 100%-os narancslé egészséges. Nagyobb céges autót akar. Több pénzt.

Beszéljek én is tőmondatokban? Nem megy. Néz rám bután. Nézek rá bután. Fekete öltönyben feszít. A hasa kibuggyan, jól elszorította az övvel. Mutatja, hogy Versace az órája. Mosolygok. Ő is, de én rajta. Megnézi a céges emailjeit, és ledarálja a napi árfolyamot. Egy kérdést sem tesz fel. 8.50-kor rám néz, azt mondja, 660 Ft az én részem. Hatszáz, plusz borravaló. Folytassuk hétfőn este kilenckor.

Nyilván álmodom, más magyarázat nincs. Beszédülök a munkahelyemre. Nem sokkal később levél érkezik tőle, amiben kéri, hogy erősítsem meg a következő találkozót, mert be akarja írni a naptárába. Csábító az ajánlat – én lehetnék a hétfő 21.00-22.00 rubrika – , mégis nemet mondok. Jó-jó, meg annyit, hogy köszi az élményt!

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem kapcsolat párkapcsolat pszichológia randi első randi elsorandi

2012.06.01.
17:05

Írta: Párban szép

Családi balhé, korai szex

 

Köztudott, hogy a gyerekkori tapasztalatok milyensége hatással van a felnőttkori párválasztásunkra – aki családi ünnepségek, gőzölgő kakaó, estimese-olvasás közepette nőtt fel, valószínűleg nem fog idejekorán belemenekülni egy (vagy több) férfi karjába, csak azért, hogy megszabaduljon az otthoniaktól. Azok viszont, akiknek a pihe-puha fészek csak álom maradt, azaz nem tapasztalták meg a feltétel nélkül elfogadást sem az apa, sem az anya részéről, illetve a szülői házban távolról sem érezték magukat biztonságban, a kortársaikhoz képest korábban bonyolódhatnak szexuális kalandokba.

2010-ben Meskó és Bácskai a családi háttér és a nők párválasztása között keresett összefüggést. Konkrétan azt akarták kideríteni, felnőttként milyen típusú férfiak arcát találjuk vonzónak – a tesztoszteron fűtötte macsóét vagy a lágyabb vonású apa-jelöltét.

Hogy erre választ kapjanak, beszerveztek 110 egyetemista nőt, akikkel két kérdőívet töltettek ki: az egyik a gyerekkori kötődést méri, a másik pedig a szocioszexuális orientációt. Utóbbi azt mutatja meg, mennyire kapható valaki szexuális kapcsolatra mindenfajta elköteleződés nélkül.  A tesztek után még egy feladat várt a résztvevőkre: képeket kellett értékelniük vonzóság alapján – mindegyiken ugyanannak a férfi arcnak a maszkulin, illetve a feminin verziója szerepelt egymás mellett.

A kutatók szerint mind az önértékelés (jó vagy rossz csajnak tartjuk-e magunkat), mind a korai szülő-gyerek viszony (elfogadó vagy elutasító légkörben nevelkedtünk) hatással van arra, hogy mennyire vagyunk képesek felnőttkorunkban elköteleződni. Nem meglepő, hogy jellemzően azok a nők vetik bele magukat rövid távú kapcsolatokba, akiknél – gyerekkorukban – puskaporos volt otthon a hangulat, és ők azok, akiknek a maszkulin férfiak láttán dobban nagyobbat a szívük. Ezzel szemben, akiknek volt gyerekszobájuk, a lágyabb arcú férfiak fotójára adtak magasabb pontszámot, és kisebb hajlandóságot mutattak egyéjszakás légyottokra.

Most, hogy tudjuk, a korai élmények mennyi mindenre kihatnak, egyet tehetünk: ha van/lesz gyermekünk, szakítsunk időt közös programokra, beszélgetésekre. A figyelem hatalmas úr és jó befektetés – ha évek múltán azt látjuk, hogy fiunk/lányunk harmonikus kapcsolatban él, ne felejtsük el megveregetni a saját vállunkat. Jól csináltuk, igen.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: biztonság család szex kötődés

2012.05.30.
10:57

Írta: Párban szép

Búgj bele a fülembe!

21_hang_vonz.jpg

Biztosan mindenkivel történt már ilyen: alig győztük kivárni, hogy megannyi vad szemezés után végre megszólítson a Férfi, akiről minden szépet és annál is több jót képzeltünk. Miközben az esküvői vendéglista körül cikáztak gondolataink, még nem sejtettük, hogy minden hiábavaló. Kár is szépíteni: már a telefonban sem tetszett a hangja (de ezt betudtuk az izgatottságnak), később, a személyes találkán azonban már nem próbáltuk mentegetni (csak magunkat, és gyorsan).

Több kutatás igazolta, hogy a nők a mély hangú férfiakhoz vonzódnak (már értjük, miért volt teltházas a budapesti Leonard Cohen-koncert 2009-ben): férfiasabbnak, dominánsabbnak, egészségesebbnek találjuk őket. Kiváltképp így van ez a menstruációs ciklus közepén, a termékenyebb napokban, és akkor is, amikor rövid távú viszonyban gondolkodunk.(Collins, 2000) És különben is: ki akarna cincogásra kelni-feküdni?

Nem sokan! – vágja rá a Harvardon tanító Coren Lee Apicella, aki munkatársaival igazán nagy fába vágta a fejszéjét: 2007-ben felkeresték a Tanzániában élő hadza törzset, ahol a nők a mai napig gyümölcsöt gyűjtögetnek, a férfiak meg mézet, és amúgy vadászatból tartják fenn családjukat. Tudjuk azt is, hogy a törzs tagjai jórészt monogám kapcsolatban élnek, szabadon választhatnak párt maguknak, a fogamzásgátló tablettát pedig hírből sem ismerik.

A vizsgálatban 49 férfi (19-55 évesek) és 52 nő (18-53 évesek) vett részt. Először is, rögzítették a hangjukat, amint egy mikrofonba mondják: hujambo (ami annyit tesz: helló), majd tolmács segítségével egyesével interjút készítettek velük.

A kutatók azt találták, hogy átlagosan 4-5 gyereke születik egy hadza férfinak - ez eddig rendben is van. Számunkra most azonban sokkal érdekesebb az az eredmény, hogy a mélyebb hang több gyerekkel jár együtt, azaz a nők a búgó hangúaknak szülnek, a többiektől meg - idő előtt - érzékeny búcsút vesznek. Így tehát semmi okunk pironkodni, ha osztjuk ezt a nézetet, és ha tehetjük, egy mély hangú pasival szűrjük össze a levet.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: gyerek kapcsolat mély hang . vonzalom

2012.05.28.
19:09

Írta: Párban szép

Egymillió szó egy gyerekért

20_ferenczy.jpg

A férfiak udvarláskor mutatják magukat a pályán – a tetteket jobbára megelőzik a szavak. De nem is akármilyenek! Hajlamosak ritka, figyelemkeltő szófordulatokat használni, nem beszélve a kedves becézgetésekről, sőt, néha egészen odáig ragadtatják magukat, hogy kedvenc versünkből is idéznek. Mindezt persze nem ok nélkül teszik, hanem, hogy kiüssék a többi potenciális jelentkezőt, és elkápráztassanak minket nyelvi bravúrjaikkal.

Dunbar és munkatársai (1997) brit felnőttek beszélgetését tanulmányozva arra jutottak, hogy szociális témákat (Éva barátnőm férjhez ment, Pisti a másodikról vett egy új kocsit) a férfiak 55%-a, míg a nők 67%-a hozott szóba – ami ennél érdekesebb, hogy szerintük a férfiak előszeretettel dicsekednek kapcsolataikkal (például hány felsővezetőt tudhatnak baráti körükben), és jellemzően intellektuális témákat is ők dobnak be (gondoljunk itt a dicsőséges hadjáratoktól kezdve a századforduló festészetén át az aktuálpolitikai kérdésekig), pláne, ha hölgy is van a társaságban. Ezzel a szemben a nők kevésbé reklámozzák önmagukat csak úgy – jobbára akkor teszik, ha feltűnik egy számukra érdekes pasi, és fogadják annak közeledését.

Mondjuk ki bátran: a férfiak párválasztáskor a szavak szintjén is páváskodnak – éppúgy, ahogy a hím pávák díszes, legyezőszerű farkukkal illegnek-billegnek a tojók előtt, hiszen tudják: a nő szívéhez a hosszú, színes tollakon (azaz kedves, cizellált mondatokon) keresztül visz az út. Aztán mikor már nyeregben érzik magukat, lelkesedésük – látszólag – alábbhagy, és fukarkodnak a szavakkal.

Geoffrey Miller evolúciós pszichológus (2006) szerint ez nem is csoda, hiszen a férfi célja, hogy ágyba vigye a nőt. Úgy veszi, hogy a fogamzásgátló gyógyszerek megjelenése előtt ehhez átlagosan három hónapra volt szükség. Ha a párok ez idő alatt naponta két órát beszélgetnek, és másodpercenként három szót ejtenek ki, akkor számítása szerint egymillió szó szükséges, míg a férfi végre a tettek mezejére léphet.

Tehát ha az eddig beltéri elosztókról és kábeltípusokról cseverésző kollégánk egyre többször keres fel minket, hogy eldicsekedjen új órájával, vagy épp mandzsettagombjával, több mint gyanús. Ha pedig arra vetemedik, hogy királykék kabátunkra mutat Jé, ennek olyan a színe, mint a lapis lazulinak!-felkiáltással, már egészen biztos, hogy hamarosan előáll a kérdéssel: Légből kapott ötlet lenne, ha munka után meginnánk valamit?

Szólj hozzá!

Címkék: szavak udvarlás párválasztás páváskodik

2012.05.24.
15:37

Írta: Párban szép

Miért szeretik a férfiak a szőkéket?

hajban.jpg

Hely és időpont fixálva – a találkáig alig eszünk (kinek jutna eszébe?), alig alszunk (kár lenne elfecsérelni az értékes időt, amit ábrándozással is tölthetünk), inkább számoljuk a napokat. Miután végre-valahára túljutottunk a mit veszünk fel-kérdésen (értsd: túl vagyunk egy-két beszerző körúton, csak a biztonság kedvéért), máris itt az újabb megoldandó feladat: milyen legyen a hajunk? Egyenes, hullámos, kiengedett, összefogott? Némi morfondírozás után tárcsázzuk kedvenc szalonunkat, bár még élénken él bennünk a legutóbbi fiaskó, mikor  olyannyira megszaladt  fodrászunk kezében az olló, hogy kénytelenek voltunk a kertek alatt hazasomfordálni. Na de új szerelemhez új haj (is) dukál, így újult erővel és felemelt fejjel huppanunk a fodrászszékbe.

Előre szólunk: óvatosan a vágással! Cunningham és munkatársai a kilencvenes években ugyanis kimutatták, hogy a fiatal férfiak a hosszú hajú nőket, ezen belül pedig különösen a szőkéket találják vonzónak. Ennek az lehet az oka, hogy a szőke hajhoz automatikusan a fiatalságot, illetve a gyermeki ártatlanságot kapcsoljuk – előbbi azt jelzi, hogy a nő elég fitt ahhoz, hogy gyereket szüljön, utóbbi pedig a férfi védelmező ösztönét hívhatja elő.

Meskó és Bereczkei (2004) hasonló felfedezést tett, már ami a hajhosszt illeti. Azt vizsgálták, hogy egy női arc szépségét befolyásolja-e a frizura. Előzetesen 77 fotóból 20-at választottak ki – a férfi értékelők szerinti 10 legvonzóbbat, illetve a 10 legkevésbé tetszőt, majd  számítógépes programmal hat különböző hajstílust generáltak hozzájuk (rövid, félhosszú, hosszú, konty, rendezetlen, ápolatlan). A férfiaknak azt kellett eldönteniük, mennyire találják fiatalnak, szexinek, egészségesnek, illetve nőiesnek az arcokat. Ahogy azt már beharangoztuk, a hosszú és félhosszú hajú nők aratták a legnagyobb sikert – a kutatás szerint ez a két hajhossz a kevésbé vonzó arcokat is feldobja.

Két évvel később Meskó ehhez annyit tett hozzá, hogy a nem túl szép nők jobbak ki vannak hegyezve a férfiak véleményére, és általában azért viselnek hosszabb hajat, hogy többféle stílusban hordhassák. No nem feltétlenül azért, hogy megcsillogtassák kreativitásukat, hanem, hogy leendő partnerük ízléséhez tudják igazítani a frizurájukat.

Akárhogy is van, eszünkbe ne jusson az ébenfekete hajunkat lenszőkére festetni! A legbiztonságosabb út mindig az, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben - a lelki jólét ugyanis tartósabb lehet bármely hajfestéknél.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: kapcsolat haj vonzalom

2012.05.24.
15:18

Írta: Párban szép

A szüleink arcát keressünk a partnereinkben?

 

 

bazille.jpg

Bejön a külsőnk, tudunk miről beszélgetni, passzol a humorunk, és még a másik szagát is bírjuk - nos, nagyon úgy tűnik, hogy eddig sikeresen vettük az akadályokat. Alig ocsúdtunk fel a sok izgalomtól, máris itt az újabb mérföldkő: bemutatás a szülőknek. Ekkor ugyanannak a procedúrának vetjük alá magunkat, mint a találkákra való készülődéskor, de némi lazulást már belefér.

Azért nem árt, ha átgondoljuk, mit is válaszolunk majd az olyan klasszikus kérdésekre, mint A szüleid mivel foglalkoznak?, Van testvéred?, Hol tanultál? Plusz, ha jót akarunk magunknak (és nem egy helyről származunk szívünk választottjával), térképezzünk fel szülőhelyünk és vonzáskörzetének nevezetességeit (akkor is, ha gyerekkorunk óta nem jártunk arra), tudjunk beszélni a környék munkalehetőségeiről, és persze: legyen a tarsolyunkban néhány aduász információ partnerünk szüleiről, hogy a beszélgetés adott pontján – mintegy spontán -  be tudjuk dobni azokat. Ha a nagy megfelelni vágyásunk közepette van erőnk másra is koncentrálni, használjuk ki az alkalmat, és vessünk egy-két pillantást párunk édesanyjának arcára (azért ne bámuljuk nagyon).

Bereczkei, Hegedűs és Hajnal (2008) nem elégedett meg egy-két lopott perccel: 52 családban 312 felnőtt arcát tanulmányozták hosszasan. Először is, lefényképezték az arcokat, és megmértek rajtuk 14 jelleget, úgymint a szem- és szájszélességet vagy az orrhosszt. Ezután rögzítették ezek aranyát egymáshoz, majd összehasonlították a párok, illetve a párok és szülők adatait. Azt találták, hogy a nők partnere a nő édesapjára, a férfiak partnere pedig a férfi édesanyjára hasonlít.

A kutatók feltételezése szerint gyerekkorunkban bevéssük az emlékezetünkbe az ellentétes nemű szülő arcát – ezt a folyamatot szexuális imprintingnek nevezzük – és később, mikor párt választunk, előhívjuk: tehát a nők az apjukat, a férfiak az anyjukat egyfajta modellnek tekintik. Az igazsághoz tartozik, hogy a jelenség főleg azokban a családokban figyelhető meg, ahol kisiskoláskorban szoros érzelmi kapcsolat állt fenn az anya és fiú, illetve apa és lánya között, úgyhogy ne legyen úrrá rajtunk a végtelen szomorúság, ha nagyítóval sem találunk semmiféle hasonlóságot leendő anyósunkkal.

Szólj hozzá!

2012.05.22.
10:10

Írta: Párban szép

A férfi poénkodik, a nő nevet

 

Mindannyian órákig tudnánk mesélni olyan találkozókról, amikor kínunkban össze-vissza feszengtünk, miközben a velünk szemközt ülő mindent megtett, hogy legalább egy félmosolyra rábírjon, de sehogysem sikerült. Talán olyan este is szerepel a repertoárunkban, amikor az illető a saját viccein láthatóan jól szórakozott, ellenben a mi frappánsnak gondolt sztorijainkat üveges szemmel hallgatta végig. Nincs mit szépíteni: egyik esetben sem lett folytatás. Aztán remélhetőleg olyan kellemes emlékeink is vannak, amikor szó szót, vicc viccet követett, és éreztük: megvan a szellemi összhang, klappolunk. De ki poénkodik, és ki nevet (a végén)?
 
A jó humorú embereket alapvetően vonzóbbnak ítéljük – persze relatív ki mit ért alatta: az altesti poénoktól kezdve az angol humorig bármi lehet, nincs tuti recept. McGee és Shelvin (2009) vizsgálatában jó anyagi körülmények között élő, facér férfiakat és fiatal, vonzó, egyedülálló nőket (tehát mindkét oldalról jó partikat) kellett véleményezni. Ha külsejükben nem is, humorérzékükben annál inkább különböztek – előzetesen három csoportba sorolták őket: vagy azt mondták róluk, hogy egyáltalán nincs humoruk, vagy hogy e tekintetben átlagosak, vagy épp azt, hogy kimagaslóan jók. A kísérleti alanyoknak azt kellett eldönteniük, hogy hosszú távú kapcsolat esetén kit választanának. Nem árulunk zsákbamacskát: valamennyi férfi és nő a jó humorérzékkel bíró személyek mellé tett felkiáltójelet; vonzóbbnak és egyben kívánatosabb partnernek gondolták őket. Ezzel összecseng az a megállapítás is, miszerint a hasonló humorérzékkel rendelkező párok elégedettebbek a kapcsolatukkal, így az együtt nevetünk-érzését akár ki is nevezhetjük a boldog házasság egyik alappillérének. (Lauer, Lauer és Kerr, 1990)
 
Na de még az ásó-kapa-nagyharang előtt ejtsünk néhány szót a nemi különbségekről. Ahogy Bressler és Balshine (2006) mondja, nekünk nőknek édes mindegy, hogy rövid vagy hosszú távú kapcsolatban gondolkodunk, mindenképpen azokat a férfiakat akarjuk, akik megnevettetnek - miközben pontosan tudjuk, hogy azért viccelődnek, hogy kifejezzék tetszésüket, és elnyerjék a szívünket (meg mást is). A férfiak ezzel szemben nem azt várják tőlünk, hogy nyakra-főre szórjuk a poénokat, hanem, hogy nevessünk a vicces(nek szánt) beszólásainkon. Ez pedig optimális esetben cseppet sem esik nehezünkre.
 
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: humor férfi szerelem vonzalom

2012.05.21.
09:12

Írta: Párban szép

Tényleg olyan fontos az első benyomás?

Péntek este 6 óra – fekvőrajtból indulunk haza. (Végre eljött a nagy nap!) Este 7 – miután kihajigáltuk a szoba közepére a gardrób tartalmát, elkámpicsorodva ülünk a konyhakövön, miközben a fejünkben olyan gondolatok cikáznak, mint: talán mégis meg kellett volna venni azt a sötétkék felsőt, vagy ha nem ettem volna meg tegnap este azt a krémest, most felvehetném a kis feketét. Fél 8-kor már az is megfordul a fejünkben, hogy inkább el sem megyünk, de tíz perccel később győz a józan ész, a kíváncsiság, no meg némi önérzet: úgy megyünk, amiben jól érezzük magunkat, és kész. Vajon tényleg ennyire fontos az első benyomás, vagy mi nők hajlamosak vagyunk mindent túlreagálni?
 
Solomon Asch szerint nincs semmi baj velünk. Az első benyomás valóban nagyobb súllyal esik latba, sőt, rányomja bélyegét az utána következő információcsokorra is. Ha például valakiről az jut el hozzánk először, hogy irigy, hiába tudjuk meg róla később, hogy okos meg szorgalmas, mi már betettük az illetőt az irigy-rekeszbe, és ehhez illesztjük hozzá az összes többi tulajdonságot.
 
Ehhez hasonlóan Jones és munkatársai (1968) is az elsőbbségi hatás mellett érveltek. Vizsgálatukban két ember teljesítményét kellett véleményezni - az egyikük nagyon jól startolt: a harminckérdéses teszt első felében csaknem hibátlan teljesítményt nyújtott, utána azonban már becsúszott néhány tévesztés. Ezzel szemben a másik személy bizonytalanul kezdett, de később megtáltosodott, és a kérdéssor második felében keményen állta a sarat. Valójában mindketten 50%-os teljesítményt értek el, azaz a harminc kérdésből tizenötre tudták a választ. A kísérleti alanyok mégis az első ember mellé tették le a voksukat: okosabbnak ítélték, mint azt, aki nem túl meggyőzően kezdett, de később belejött.
 
Eddig tehát úgy tűnik, nem alaptalanul akarjuk a legjobb formánkat hozni egy fontos első találkán. Szerencsére azonban akkor is van remény, ha minden igyekezetünk ellenére balul sül el néhány dolog - nem elég, hogy lekéssük a buszt, és elkésünk, de lefröcsköl egy autó, mindezek tetejébe pedig hebegünk-habogunk, és közben rettenetesen sajnáljuk magunkat, amiért ez velünk történik.
 
Na, de itt a mentőöv! A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, hogy kimegyünk a mosdóba (nem, nem oldunk kereket), és ott, a tükör előtt mantrázzuk halkan: minden rendben, önmagam adom. Okos vagyok és szép. Még egy mosolyt is megejthetünk a nagy ijedtségre, majd szépen menjünk vissza az asztalunkhoz. Tesszük mindezt azért, hogy ezzel a kis szünettel felülírjuk az elsőbbségi hatást, és így partnerünk a későbbi információt (akár az addig nem villantott jó tulajdonságainkat) is figyelembe vehesse rólunk.

Szólj hozzá!

Címkék: első szerelem kapcsolat randi benyomás vonzalom

2012.05.21.
09:09

Írta: Párban szép

Mint Rómeó és Júlia

Voltunk már reménytelenül szerelmesek olyan férfiba, akit a szüleink látni sem bírtak? Csak mert barna hajú volt (ők szőke-pártiak), nem evett húst (jaj, mit főzünk neki?), sőt, anyagilag is ingatag lábakon állt (kislányom, gondolkozz: suba a subához, guba a gubához). De mi akkor is csak, őt, csak Őt.
 
Shakespeare Rómeó és Júliája óta a napnál is világosabb: a tiltás hatására még inkább vonzódunk a másikhoz. Ezt a nézetet osztja Berscheid és Walster (1974) is, akik szerint minél keményebben dúl a harc a Capulet és Montague-ház közt, az izgalom annál inkább a tetőfokára hág, a két fiatal pedig egyre erősebben ragaszkodik egymáshoz. Azt is mondják, hogy a szerelem egyik alappillére az izgalmi állapot, a másik pedig olyan jelzés, vagy jelzések, mely(ek) alapján erről az állapotról bizton kijelenthetjük: ez nem lehet más, csakis a szerelem.
 
Driscoll és munkatársait már két évvel Berscheidék előtt felcsigázta a téma: azon nyomban kerítettek 91 házas- és 49 jegyespárt, akiket különböző teszteknek vetettek alá – elsősorban a szerelem, a bizalom, illetve a szülői ellenkezés mértékére voltak kíváncsiak. A már házas személyeknél nem találtak összefüggést a szerelem és a szülői ellenkezés között, míg azok a jegyespárok, akiknél a család nem támogatta szerelmük beteljesedését, erősebb kötődésről számoltak be.
 
Ha a támadásokat a pár együttes erővel leküzdi, akkor a szövetség (mi a világ ellen) érzése feltehetően megerősíti, semmint szétzilálja a kapcsolatot. Persze, sok bimbózó viszony megmarad magnak az akadályok miatt, de ezt semmiképpen se intézzük el egy vállrándítással.
 
Ha tisztában vagyunk magunkkal, és felelősséget vállalunk a döntéseinkért (hiszen kinek az életéről is van szó), akkor a szülők sem tehetnek mást, mint – idővel – elfogadják a helyzetet. Ne feledjük: a határok kijelölése rajtunk áll!

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem rómeó szülők vonzalom júlia

2012.05.18.
11:48

Írta: Párban szép

Mennyit áruljunk el magunkról az első néhány randin?

Sokunkban felmerül a kérdés: miről beszélgessünk az első (és második, majd az azt követő) randin, hogy ne rontsunk ajtóstól a házba, de azért mégis mondjuk valamit magunkról? Természetesen nyomot akarunk hagyni a másikban, de nem mindegy, ho...gy milyet.

Az önfeltárás úttörője a kanadai Sidney Jourard, aki a témával kapcsolatos kutatásait az 1971-ben megjelent The Transparent Self című művében összegzi. Kidolgozta a saját magáról elnevezett önfeltárási kérdőívet is, melyben hatvan témát sorol fel - a teszt felvétele során a résztvevőknek azt kellett eldönteniük, kivel miről beszélgetnének. A szerző azt találta, hogy az időjárásról, programlehetőségekről, illetve a munkánkról szívesen cseverészünk szinte bárkivel, de vannak olyan dolgok, melyeket csak a hozzánk közel állókkal osztunk meg (ezen senki sem csodálkozik, ugye?) – ilyenek például a legbensőbb érzéseink vagy az anyagi helyzetünk.

Vizsgálatában nemi különbségekre is felhívja a figyelmünket - először is: köztudott, hogy míg a nők kiteszik a szívüket az asztalra, addig a férfiak hajlamosak hallgatásba burkolózni (majd belebetegedni). Másfelől, a nők leginkább édesanyjukkal és barátnőikkel osztják meg az érzéseiket, a hierarchiában őket követi a partner, majd az édesapa. A férfiaknál is az édesanya és a barátok állnak az első két helyen, de náluk az apa még dobogós, míg a barátnőnek be kell érnie a negyedik hellyel.

Ahogy Jourard mondja, az önfeltárás önfeltárást szül, a kapcsolat meg szépen mélyül – már ha fokozatosan adagoljuk az információmorzsákat. A szűkszavúság nem vezet sok jóra, de az sem, ha körbefolyjuk a másikat, mint egy folyó. Ezzel Rubin (1973) is egyetért, aki egy reptéri váróterem utasait környékezte meg: a kezükbe nyomott néhány írást, majd arra kérte őket, hogy kézírás alapján véleményezzék azokat. Nagyon cseles volt, mert valójában mindegyik szöveg ugyanannak az embernek a tollából származott, csak tartalomban volt eltérés – az első kevés, a második közepes mértékű, míg a harmadik túlzottan intim jellegű információval volt teletűzdelve. Az eredményeket összesítve azt találta, hogy a résztvevők a közepes szintű önfeltárással szimpatizáltak leginkább. A kevés információ nem csigázta fel kellőképpen az érdeklődésüket, a túlzottan bizalmas írás pedig ellenérzést váltott ki.

Nem érdemes tehát az első néhány találkán elsütni minden puskaport. Persze: beszéljük magunkról, de ha egy mód van rá, ne traktáljuk a másikat gyerekkori sérelmeinkkel vagy éppen aktuális szorongásainkkal. Ráérünk arra még!

Szólj hozzá!

Címkék: kapcsolat beszélgetés randi önfeltárás

2012.05.18.
11:43

Írta: Párban szép

Hangolódjunk egymásra!

 
2000-ben a japán Morofushi és munkatársai (lám, nem csak a britek kutatnak) 18-23 éves, fogamzásgátló tablettát nem szedő, kollégista nővel végzett vizsgálatukban azt találták, hogy a nők 38%-ának menstruációs ciklusa három hónap alatt összehangolódott.
 
Az összehangolódást, azaz az ún. szinkronizációt követően tízféle koncentrációban 3 alfa-androsztenolt, 5 alfa-androsztenont, valamint piridint szagoltattak velük, illetve a kontrollcsoporttal, majd összehasonlították a két csoport szagérzékenységét. Az eredményeik alapján a 3 alfa-androsztenol feromon észlelésére minden szinkronizálódott nő képes volt, míg az 5 alfa-androsztenonéra nem; a piridinre való érzékenység tekintetében pedig nem tapasztaltak különbséget. Szó mi szó: Morofushiék azt feltételezik, hogy a 3 alfa-androsztenol észlelésének képessége szoros kapcsolatban áll a szinkronizáció jelenségével.
 
A fenti kollégiumi vizsgálat könnyen megismételhető – már ha valakinek kísérletezni támad kedve -, az igazán elszántaknak pedig a következőt ajánljuk: gézpárna segítségével dörzsöljünk nők hónaljából vett váladékot más nők felső ajkára egy-két cikluson keresztül minden nap, és azt tapasztaljuk majd, hogy a résztvevők havi ciklusa négy hónap elteltével nagymértékben összehangolódik. Azt is tudjuk, hogy a peteérés körüli napokban levett szagminta növeli a többi nő ciklusának hosszát, míg a ciklus időtartama csökken, ha a szagok olyan nőktől származnak, akik már túlvannak a menstruációjukon.
Meg kell hagyni, ezt a három-négy hónapot jól kitalálta a természet: új munkahelyre kerülve ennyi idő alatt már kapunk némi visszajelzést a teljesítményünkről, magabiztosan mozgunk a különböző osztályok között, tudjuk mindenkinek – legalább - a keresztnevét. Ha pedig már az idősebb kollégák is felajánlották a tegeződést, minden bizonnyal sikeresen túljutottunk a próbaidőn, és napokon belül véglegesítenek.
 
Na, és ekkor még mindig van egy aduászunk! Jusson csak eszünkbe a szinkronizáció: azokon a nehéz napokon  egy-egy cinkos összekacsintás a kolleginákkal mondjuk a fénymásoló csapkodása közben (már megint elakadt a papír, ugye) növeli az összetartozás érzését.
 

Szólj hozzá!

Címkék: kapcsolat nők munkahely ciklus vonzalom szinkronizációs

2012.05.18.
11:40

Írta: Párban szép

Menj közel, vonzóbb leszel!

Az Associated Press 1967. február 27-én osztotta meg a következő hírt: az Oregoni Állami Egyetem egyik kurzusán egy titokzatos, fekete zsákba burkolt hallgató vett részt. Csak az oktató ismerte az illető szemé...lyazonosságát, a húsz diák egyike sem. A tanár beszámolója szerint a diákok Fekete Zsák iránti attitűdje fokozatosan megváltozott: ellenségességből kíváncsisággá szelídült, a félév végére pedig többen barátságot kötöttek vele.

Hasonló a helyzet akkor is, ha egymás után többször férfiarcok fényképeit nézegetjük: minél többször látunk egy adott fotót, annál inkább megkedveljük. Sőt, szívesebben értünk egyet olyasvalakivel, akinek a fényképét közvetlenül a találkozás előtt bemutatják nekünk.

A fizikai közelség – mivel megnöveli a rövid érintkezések valószínűségét – vonzalmat kelt: egy másik ember futólagos látványa is gyakran elegendő ahhoz, hogy vonzóbbnak találjuk, mint egy vadidegent.
Na de miért jó, hogy ezt tudjuk? Többek között azért, mert társas kapcsolatainkat - például, hogy kikkel barátkozunk, kibe leszünk szerelmesek - általában a potenciálisan hozzáférhető személyek közül választjuk ki, melyet a közelség és ezáltal az ismerősség is befolyásol.

Tehát a „nincs olyan férfi, aki hozzám illene” - sóhaj sem állja meg a helyét, maximum úgy, ha hozzátesszük: a környezetemben. A látóteret tágítani pedig lehet, sőt, kell is: ha nem is költözünk másik kerületbe/településre minden szakítás után, azt igazán megtehetjük, hogy más útvonalon megyünk munkába, iskolába, edzésre – ki hova. Aztán meg be lehet iratkozni mindenféle tanfolyamra (és sűrűn járni).

Ha pedig megvan a kiszemelt, de a vágyunk tárgya még nem tudja, ő lehet Ő, nincs más dolgunk, mint minél többször elsasszézni előtte – a közelség-ismerősség okán előbb-utóbb megérik egy mosollyal kísért Helló, szia!, majd jön egy-két tőmondatos beszélgetés, abból pedig könnyen lehet telefonszámcsere.

Szólj hozzá!

Címkék: kapcsolat közelség vonzalom ismerősség

2012.05.18.
11:38

Írta: Párban szép

Szagolgassunk kedvünkre!

 

George Dodd 1974-ben a Warwick Egytemen izolálta az „első közvetlenül ható szexferomont”, az alfa-androsztenolt a férfi izzadságban. 9 évvel később dobták piacra az első feromontartalmú parfümöt Andron For Men, illetve Andron For Women név...en, melyet 7 évvel később a Jovan White Musk for Women követett.

Köztudott, hogy egy parfüm illata a viselőjétől is függ. A testszag, a haj illata és a parfüm ugyanis interakcióba léphet egymással, mely egyedi keveréket eredményez, továbbá a bőr hőmérséklete is hatással van az illatanyagok párolgásának sebességére.

A feromontartalmú parfümök vonzerőt növelő hatása azonban nem egyértelmű: az illat bizonyos hangulatot kelthet ugyan, de ez nem egyenlő az azonnali vonzalom kialakulásával; olykor a parfüm olyan összetevőt tartalmaz, melyet a nők igen, a férfiak viszont nem kedvelnek. Így az tűnik valószínűbbnek, hogy a parfüm közvetve emeli a vonzerőt: egy kedvelt illat alkalmas az érzelmi feszültségek csökkentésére, ezáltal az önbizalom növelésére. A belső béke meg sugárzik, és hívogatja felénk a potenciális partnereket. Akik jönnek is – szép számmal.

Azért ebben is van egy kis csavar: kimutatták, hogy egy farmer-pólós diáklányt - ha parfümöt is használt-, diáktársai vonzónak találtak, míg ugyanaz a lány talpig kiskosztümbe öltözve megközelíthetetlennek tűnt, így a srácok érdeklődése másfelé fordult. A jó benyomás érdekében állásinterjún is érdemes csínján bánni az illatfelhővel: a túlzottan illatos álláskeresőket a férfiak kevésbé tartották alkalmasnak a pozíció betöltésére, míg a nők a parfümöt viselő férfi jelentkezőket pozitívabban ítélték meg, mint az illat nélküli személyeket.

Szólj hozzá!

Címkék: kapcsolat parfüm szaglás párválasztás

2012.05.18.
11:36

Írta: Párban szép

Rocksztár vagy leendő gyermeink apja?

1999-ben Rikowski és Grammer, illetve Thornhill és Gangestad arra jutott, hogy szaglás útján éppúgy információt szerezhetünk egy lehetséges partner vonzerejéről, mintha csak jól megnéznénk magunknak. Példának okáért azt, hogy a másik arca szimmetrikus-e vagy sem, pusztán szag alapján képesek vagyunk felmérni.
 
Mindkét kísérlet Wedekind klasszikus pólós vizsgálatára épült: Rikowskiék kutatásában három, Thornhillnél két egymást követő éjszaka ugyanazt a pólót viselték férfiak és nők, majd ellenkező nemű személyek osztályozták azokat vonzerő, kellemesség, illetve szexiség szempontjából. Tudni kell még hozzá, hogy feljegyezték a női résztvevők utolsó menstruációjának időpontját is - és milyen jól tették, hiszen azóta közismert: a nők szagérzékenységét havi ciklusuk is befolyásolja. A legtermékenyebb fázisban, a 9-15. napon, a domináns és szimmetrikus férfiak szagát részesítik előnyben, sőt, ebben az időszakban lényegesen többször kezdeményeznek szexuális együttlétet, míg a kevésbé termékeny időszakban azokhoz a férfiakhoz vonzódnak, akik minden bizonnyal jó apák lesznek (értsd: az egyikkel jó összegyűrni a lepedőt, a másik típus pedig garantáltan pontosan érkezik a gyerekért az óvodába).
 
Hat évvel később Havlicek és munkatársai is kedvet kaptak a témához: náluk ugyan nem pólókat, hanem - egy teljes napra - a férfiak hónaljába ragasztott vattapamacsokat kellett szagolgatni, majd azokat szagintenzitás, szexiség és férfiasság szempontjából osztályozni. Azt találták, hogy a férfiak dominanciája - melyet előzetesen kérdőívvel mértek fel - és szexisége együtt jár, azaz minél dominánsabb egy férfi, annál vonzóbbnak bizonyul. Érdekes, hogy ez a megállapítás főleg tartós párkapcsolatban élő nők véleményét tükrözi, egyedülállóknál nem tapasztaltak hasonló összefüggést.
 
Ne csodálkozzunk tehát, ha egy hónapon belül homlokegyenest más típusú férfiakért vagyunk oda (semmi baj, csak a hormonok), és legyünk empatikusak legjobb barátnőnkkel is, ha egyszer kávézás közben a főzőtanfolyamon megismert Gézáról hallhatunk dicshimnuszt, következő alkalommal pedig a rocksztár kinézetű Attila a vágy tárgya.

Szólj hozzá!

Címkék: kapcsolat ciklus dominancia szaglás szimmetria vonzalom menstruációs

2012.05.18.
11:29

Írta: Párban szép

Csínján a tablettával!

Az első fogamzásgátló tablettát, az Enovidot az Egyesült Államokban vezették be 1960-ban, a rákövetkező évben pedig Európában is elérhetővé vált a hormonális fogamzásgátlás. Mi sem maradtunk sokáig tabletta nélkül: hazánkban 1967-ban dobták piacra az Infecudint.
 
Érthető okokból évente egyre több és több – megközelítőleg nyolcvan millió – nő választja ezt a védekezési módot, azonban párválasztás szempontjából a gyógyszerszedés nem feltétlenül telitalálat.
 
A fogamzásgátló tablettát szedő nőknél ugyanis megszűnik a szaglás szelekciós képessége: nem beszélhetünk például arról, hogy a termékeny fázisban a domináns férfiakhoz vonzódnak, a kevésbé termékeny időszakban pedig leendő gyermekeik apját keresik. Ezen talán még túl is tennénk magunkat, de van itt valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.
 
Tudjuk ugyanis, hogy a kora gyermekkori tapasztalatok emléknyoma - úgymint, hogy milyen anyuka, apuka és más közeli rokonok illata- fennmarad, és az ismerős szag szexuálisan kellemetlen ingerré válik. Amikor tehát párválasztásra adjuk a fejünket, olyan szagokra vagyunk kihegyezve, melyek a partner genetikai különbözőséget hirdetik.
Wedekind és Füri 1997-es vizsgálata is ezt támasztja alá. Kísérletükben 121 egyetemista férfi és nő vett részt, utóbbiak fele fogamzásgátló tablettát szedett. Először is, az egyén immunológiai ujjlenyomatának tekinthető HLA-génjeik alapján osztályozták a résztvevőket, majd kartondobozokban elhelyezett - 2 nő és 4 férfi által hordott – pamutpólót kellett megszagolniuk. Ezeket 1-től 10-ig pontozták kellemesség és intenzitás alapján, végül megtippelték, hogy férfi vagy nő viselte-e. Az eredmények azt mutatják, hogy a férfiak, illetve a fogamzásgátlót nem szedő nők a tőlük genetikailag különböző egyének szagát kedvelik.
 
Nem így a tablettát szedő nők! Ők ugyanis a genetikailag hozzájuk hasonló férfiakat találják vonzónak, ami az utódnemzés szempontjából kimondottan kedvezőtlen. Mondjuk ezt azért, mert az eltérő HLA-génekkel rendelkező házaspároknál több sikeres terhességről, és kevesebb spontán abortuszról számolnak be a kutatások.
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: fogamzásgátlás kapcsolat szaglás vonzalom

2012.05.18.
11:24

Írta: Párban szép

Szerelem, szerelem

 

Se éjjelem-se nappalom, nem tudok enni, nem tudok aludni, a munkára koncentrálni meg pláne nem, mert csak ő, vagyis csak Ő jár a fejemben. Ismerős, ugye? Nos, Robert Sternberg amerikai pszichológust is erősen foglalkoztatta – többek között – a szerelem kérdése. 37 éves korában, 1986-ban ki is dolgozta a szerelem háromszög-elméletét, mely szerint minden szerelemben három különböző tényező játszik szerepet: az intimitás, a szenvedély, valamint az elköteleződés.
 
Intimitáson azt érti, hogy képes vagyok kitárulkozni a partnerem előtt: meg tudom vele osztani az érzéseimet (az Annyira boldog vagyok, hogy jól sikerült a prezentációmtól az Őrületbe kerget a szomszéd macskájáig), és el tudom neki mesélni, milyen nap napom volt, sőt, azt is, hogy gyerekkoromban nem szerettem a tökfőzeléket, manapság viszont vígan megeszem. A második tényező, az elköteleződés arra utal, hogy leteszem a voksom valaki mellett; döntöttem: nekem ő a legjobb, ezért nem kacsingatok sem jobbra, sem balra – bármekkora is a kísértés. A szenvedély pedig önmagáért beszél: fizikailag vonzódom a partneremhez, nekem ő a férfi, és neki én vagyok a nő, a hálószobában sem unatkozunk. Persze egy-egy kapcsolat kezdetén a szenvedély magas hőfokon ég, majd alábbhagy, ugyanakkor az intimitás faktor az idő előrehaladtával nő (aggodalomra tehát semmi ok).
 
Sternberg korántsem elégedett meg a fenti három tényező azonosításával - olyannyira nem, hogy az összetevőkből mindjárt hétféle szerelemtípust rakott össze. Szerinte a tökéletes szerelem – melyben az intimitás, az elköteleződés és a szenvedély egyszerre van jelen -, ritka, mint a fehér holló, de nem lehetetlen, ha megdolgozunk érte (Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!).
 
Ha a tökéleteset nem is osztogatják csak úgy, a romantikus szerelmet jó eséllyel átélhetjük: a legtöbb bimbózó kapcsolatra ugyanis ez jellemző – túlfűtött szenvedély és intimitás (beszélgetünk-becégezgetünk-simogatunk), aztán ha kellőképpen lenyugodtunk (már nem öltözünk át naponta háromszor, hogy tessünk), a romantikus szerelem átcsaphat élettársi szerelembe, melyben az intimitás megmarad, de a szenvedélyt felváltja az elköteleződés.
 
Az is előfordul, hogy vonzódom a partneremhez, és csak ő van nekem, de köszönöm, nem kérnék abból, hogy a másik a sztorijaival traktáljon, vagy az érzéseit boncolgassuk. Sőt, ha engem kérdeznek, a különélés hallatán csillog legszebben a szemem – na, ezt nevezi Sternberg végzetes szerelemnek.
Aztán beszélhetünk még csupán a szenvedélyre épülő őrült szerelemről, no meg a barátiról, mely a nevéből adódóan barátságra épül, illetve az üres szerelemről, ahol nemcsak, hogy nem vonzódom a partneremhez, de az sem igazán foglalkoztat, hogy mit érez. Nos, tessék kérem választani, kinek-kinek ízlése szerint.
 

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem kapcsolat romantika vonzalom

2012.05.17.
17:47

Írta: Párban szép

Szeretem, mint embert?

Szeretem, mint férfit vagy szeretem, mint embert? Vajon mi a különbség a szerelem és szeretet között? Zick Rubin amerikai szociálpszichológus még harmincéves sem volt, amikor nekiveselkedett, hogy kibogozza.
 
Kutatását azzal kezdte, hogy rengeteg olyan állítást gyűjtött össze, mely a szerelemre vonatkozott, és ezek alapján dolgozta ki az úgynevezett szerelemskáláját. Hosszas mérlegelés után arra jutott, hogy három olyan dolog van, mely éket ver a szerelem és a szeretet közé – először is ilyen a törődés (foglalkoztat a partnerem boldogsága, nagyon is), aztán a kötődés (vele akarok lenni, és azt sem bánom, ha mindig és még tovább), valamint az intimitás (hogy érzi magát – mit gondol). A szeretetkapcsolatnál viszont azt hangsúlyozza, hogy nagyra tartom a másikat, mint embert, és azért is, mert hozzám hasonló (például évtizedek óta együtt járunk teniszezni, vagy mindketten szenvedélyesen gyűjtjük a régi képeslapokat).
 
Rubin – miután megvolt a szerelem- és szeretetskálával -, nem dőlt elégedetten hátra, hanem azon nyomban le is tesztelte, működik-e. A kísérletében részt vevő szerelmespárokkal kitöltette mindkét skálát, majd arról kérdezte őket, mit éreznek a szerelmük, illetve a legjobb barátjuk iránt. Jól sejtette: míg a szerelmi partnerek a szerelemskálán kaptak magasabb pontszámot, addig a legjobb barát a szeretetskálán.
 
A szerző lelkesedését mutatja, hogy még egy detektívtükrös kísérletet is elvégzett (ezt úgy kell elképzelni, hogy a kutató egy külön helyiségből követi a szobában zajló eseményeket, de a résztvevők nem látják őt). Szó mi szó: párokat figyelt meg, akik egy kísérlet kezdetére vártak, és azt tapasztalta, hogy akik a szerelemskálán magasabb pontszámot értek el, gyakrabban mosolyogtak egymásra, megfogták egymás kezét, azaz többet kommunikáltak egymással nemverbálisan.
 
Nem beszéltünk még a szerelem és szeretet közti alapvető különbségről, méghozzá a szexualitásról. Dermer (1978) kimutatta, hogy a szexuális izgalom – mondjuk egy nő szexuális fantáziájáról szóló szöveg elolvasása – növeli a férfiak vonzalmát partnerük iránt, de nem befolyásolja a barátjuk iránt érzett szeretetet.
A zsigeri vonzalom tehát ősi ösztönkésztetés, melyet nem lehet sokáig elfojtani (mert más formában úgyis utat tör magának). Érdemes tehát megfontolni, hogy pusztán gyengeségből-kényelemből (mondván: nem baj, ha nincs szex, legalább rosszabb sem lesz) benne maradunk-e egy szeretetkapcsolatban, vagy összekapjuk magunkat, és erőinket a szerelem felé vezényeljük.

Szólj hozzá!

2012.05.17.
17:45

Írta: Párban szép

A szépség nem minden

Tegyük a kezünket a szívünkre! Biztosan megfordult már a fejünkben, hogy a 90-60-90-es idomokkal megáldott Éváknak milyen könnyű: bizonyára sokkal boldogabbak (az álompasijukkal), az egyik legjobb munkahelyen dolgoznak (hiszen szuperokosak), és különben is: az ő harisnyájukon sosem szalad fel a szem. Vajon ez tényleg így van? Aki adott korban, kultúrkörben szépnek számít, óhatatlanul jobb, kedvesebb, boldogabb?
 
Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogyha valaki valamilyen jó (vagy rossz) tulajdonsággal rendelkezik, akkor ez más jó (vagy rossz) tulajdonsággal jár együtt. Tehát csupán egy pozitív (vagy éppen negatív) tulajdonság alapján ítéljük meg a személyt, ami nyilvánvalóan torz képet fest róla. Ennek az úgynevezett holdudvarhatásnak egyik sajátos esete, amikor úgy véljük, hogy a vonzó külső tartalmas belsőt rejt (aki szép, az biztosan jó is). 1972-ben Dion, Berscheid és Walster vonzó, átlagos, illetve csúnya külsejű emberekről mutatott fényképeket, melyeket a résztvevőknek véleményezniük kellett. És valóban: a szép emberekről úgy gondolták, hogy elégedettebbek az életükkel, magasabb pozícióban dolgoznak, illetve nagyobb eséllyel élnek házasságban. Ugyanakkor egy tulajdonságban alulmúlták a kevésbé vonzó társaikat, mégpedig a jó szülő-dimenzióban. Ez az eredmény azért is érdekes, mert lehetséges, hogy a vonzó embereket nem találjuk elég megbízhatónak (biztosan sokan legyeskednek körülöttük), vagy elég elkötelezettnek a gyermekvállaláshoz (túlságosan el vannak foglalva saját magukkal).
 
 Kimutatták továbbá azt is, hogy az előnyös külsővel nem lehet büntetlenül visszaélni (nyilván sértené az igazságérzetünket): ha valaki mégis megteszi, mondjuk egy bűncselekmény elkövetéséhez használja fel a vonzerejét, akkor szigorúbb ítéletet szavazunk meg neki (Sigall és Ostrove, 1975).
 
Ha nem is születtünk kifutóra, egy valamit mégis tehetünk: mosolyogjunk (és ez nem közhely)! Egy mosoly ugyanis éppolyan hatást válthat ki, mint a megkapó külső – Forgasék 1983-ban egy szabálysértési ügy során kimutatták, hogy a mosolygó diákokról napsugarasabb benyomás alakult ki, és enyhébb büntetést kaptak, mint azok, akik leszegett fejjel néztek maguk elé az ítélethirdetéskor.

Szólj hozzá!