2016.08.04.
00:11

Írta: Párban szép

Első randi - A pénzügyes

 

 

 

penzugyes.jpg



Sokan úgy tartják, hogy az igazi ott van a környezetünkben, csak eddig nem vettük észre. Nos, ha öt-tíz éve ugyanabban a házban lakunk, ráadásul ugyanazon az útvonalon közlekedünk, nem fog egyhamar felfordulni az életünk. Felteszem, néhány év leforgása alatt akkor is sikerült már feltérképeznünk a környékbeli hímállományt, ha zárkózottak vagyunk, és minden igyekezetünk ellenére csak-csak összefutottunk már néhány lakóval a lift előtt.

Például Józseffel (47) az elsőről, aki mindig Kis kezét csókolom!-mal üdvözöl (azt a modoros mindenit!), Lászlóval (64), akiből árad a piaszag (nem köszön, csak cicceg), meg Tamással (18) a negyedik emelet kettőből (zavartan nézeget, a hangját még sosem hallottam). Remek srácok, meg kell hagyni, de kapcsolati szempontból teljesen használhatatlanok.

Mit tegyünk? Költözni nem kéne, legyen új útvonal! Hajt a kalandvágy: metró helyett villamos, némi gyaloglás, meg két megálló busszal. Munkába-munkából. Lelkesen utazgatunk keresztül-kasul a városon: bámészkodunk, zenét hallgatunk, eltelik az idő. Aztán egy esős reggelen kitör belőlünk a keserűség: fene ezt a sok felesleges csalinkázást!

Nagy duzzogásunk közepette megfogadjuk, hogy visszatérünk a metróhoz, elég volt. Másnap egy órával tovább alhatunk – máris jobban indul a nap. Sőt, egészen fantasztikusan! Történt ugyanis, hogy Dávidtól jött egy email: „Téged láttalak 9.27-kor a Deákon? Zöld ruhában voltál.” Királykékben, de mindegy. Általánosban osztálytársak voltunk, később láttam párszor Kispál-koncerten. A barna kutyaszeme mindig is tetszett. Megtudom, hogy pénzügyi vezető, és most költözött haza Frankfurtból. És találkozni akar péntek reggel 8.00-kor! Épphogy újra metrózom, és máris kiszúrt a tömegben! Ez nem lehet véletlen! Mégis igaz, hogy ott van a környezetünkben az, aki!

Pénteken fél hatkor kelek, hogy formába hozzam magam. Már ott ül a kávézóban. „Késtél!” – mormogja köszönés helyett. Talán hallucinálok a fáradtságtól, nem veszem magamra. Nyomokban látom a kamaszkori vonásait, mégis olyan furcsa az egész. Azt mondja, a reggeli adóköteles. Meg hogy a 100%-os narancslé egészséges. Nagyobb céges autót akar. Több pénzt.

Beszéljek én is tőmondatokban? Nem megy. Néz rám bután. Nézek rá bután. Fekete öltönyben feszít. A hasa kibuggyan, jól elszorította az övvel. Mutatja, hogy Versace az órája. Mosolygok. Ő is, de én rajta. Megnézi a céges emailjeit, és ledarálja a napi árfolyamot. Egy kérdést sem tesz fel. 8.50-kor rám néz, azt mondja, 660 Ft az én részem. Hatszáz, plusz borravaló. Folytassuk hétfőn este kilenckor.

Nyilván álmodom, más magyarázat nincs. Beszédülök a munkahelyemre. Nem sokkal később levél érkezik tőle, amiben kéri, hogy erősítsem meg a következő találkozót, mert be akarja írni a naptárába. Csábító az ajánlat – én lehetnék a hétfő 21.00-22.00 rubrika – , mégis nemet mondok. Jó-jó, meg annyit, hogy köszi az élményt!

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem kapcsolat párkapcsolat pszichológia randi első randi elsorandi

A bejegyzés trackback címe:

https://parbanszep.blog.hu/api/trackback/id/tr228933946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása