Tegyük a kezünket a szívünkre! Biztosan megfordult már a fejünkben, hogy a 90-60-90-es idomokkal megáldott Éváknak milyen könnyű: bizonyára sokkal boldogabbak (az álompasijukkal), az egyik legjobb munkahelyen dolgoznak (hiszen szuperokosak), és különben is: az ő harisnyájukon sosem szalad fel a szem. Vajon ez tényleg így van? Aki adott korban, kultúrkörben szépnek számít, óhatatlanul jobb, kedvesebb, boldogabb?
Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogyha valaki valamilyen jó (vagy rossz) tulajdonsággal rendelkezik, akkor ez más jó (vagy rossz) tulajdonsággal jár együtt. Tehát csupán egy pozitív (vagy éppen negatív) tulajdonság alapján ítéljük meg a személyt, ami nyilvánvalóan torz képet fest róla. Ennek az úgynevezett holdudvarhatásnak egyik sajátos esete, amikor úgy véljük, hogy a vonzó külső tartalmas belsőt rejt (aki szép, az biztosan jó is). 1972-ben Dion, Berscheid és Walster vonzó, átlagos, illetve csúnya külsejű emberekről mutatott fényképeket, melyeket a résztvevőknek véleményezniük kellett. És valóban: a szép emberekről úgy gondolták, hogy elégedettebbek az életükkel, magasabb pozícióban dolgoznak, illetve nagyobb eséllyel élnek házasságban. Ugyanakkor egy tulajdonságban alulmúlták a kevésbé vonzó társaikat, mégpedig a jó szülő-dimenzióban. Ez az eredmény azért is érdekes, mert lehetséges, hogy a vonzó embereket nem találjuk elég megbízhatónak (biztosan sokan legyeskednek körülöttük), vagy elég elkötelezettnek a gyermekvállaláshoz (túlságosan el vannak foglalva saját magukkal).
Kimutatták továbbá azt is, hogy az előnyös külsővel nem lehet büntetlenül visszaélni (nyilván sértené az igazságérzetünket): ha valaki mégis megteszi, mondjuk egy bűncselekmény elkövetéséhez használja fel a vonzerejét, akkor szigorúbb ítéletet szavazunk meg neki (Sigall és Ostrove, 1975).
Ha nem is születtünk kifutóra, egy valamit mégis tehetünk: mosolyogjunk (és ez nem közhely)! Egy mosoly ugyanis éppolyan hatást válthat ki, mint a megkapó külső – Forgasék 1983-ban egy szabálysértési ügy során kimutatták, hogy a mosolygó diákokról napsugarasabb benyomás alakult ki, és enyhébb büntetést kaptak, mint azok, akik leszegett fejjel néztek maguk elé az ítélethirdetéskor.
